Látványrestaurátor műhely nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban: a kiállítótérben elhelyezett üvegfalú műhelyben mesterek a múzeum egyik legértékesebb antikvitását, a Seuso-tálat restaurálják.
Az első magyarországi látványrestaurátor-műhelyről tartott sajtótájékoztatón a Magyar Nemzeti Múzeum új kiadványait is bemutatták.
L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum direktora közölte, hogy az aktuális nehéz időszak átvészelése érdekében nehéz döntéseket hoztak meg az elmúlt hetekben. Kiemelte, mindezek ellenére újabb és újabb javaslatokkal csalogatják a múzeumba a közönséget és a szakmai közeg részére is ötleteket adnak.
Közölte: egyes vidéki tagintézményeik átmenetileg nem lesznek látogathatók, de ezt az időt sem töltik tétlenül, az intézmények újragondolása, a korszerű kiállítások megtervezése, szakmai munka zajlik. A Nemzeti Múzeum főépületét viszont a legnehezebb korban is nyitva kell tartani, és munkájukat semmi más nem legitimálja, mint a nagyérdemű figyelme és szeretete, amely napról napra nő – tette hozzá.
Ahogy nyilatkozta, ahhoz, hogy a nézőközönség figyelmét fenntartsák, továbbfejlesztett megoldásokra is szükség van. Az egyik első ilyen a látványrestaurátor műhely megnyitása, aminek technikai felszereltsége a legkorszerűbb, világszínvonalú háttérrel tudják a planéta talán legértékesebb régiségét restaurálni.
Kiemelte: mikor is több mint egy éve főigazgatónak kinevezték, azzal szembesült, hogy már fél éve nem láthatja a nagyközönség a Seuso-kincs névadó darabját, amely egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a lelet a Kárpát-medencéből származik. A két hete elkészült, eddig próbaüzemben funkcionáló műhelyben a publikum láthatja a tálat, melyet a érdeklődők nagy érdeklődéssel fogadtak. A műhely jelentősége abban áll, hogy a nézőközönség megismerheti műtárgyat és azt a folyamatot is, amelyiknek révén a antikvitás kiállítható állapotba kerül.
Kiemelte: a látványrestaurátor műhely létrehozása inspirációt, ösztönzést jelenthet a fiataloknak, hogy ők is ezt a szakot, pályát válasszák. Szükség van képesített mesterekre, ez a műhely arra is jó, hogy ráirányítsa a figyelmet erre a bámulaltos szakmára – jegyezte meg.
Hangoztatta: a következő látványrestaurátor műhelyt az esztergomi várban a jövő év elején valósítják meg.
A főigazgató szólt arról is, hogy évtizedek óta nem funkcionáló sorozataikat indították újra, kétnyelvű és csak idegennyelvű kiadványokat is megjelentetnek. A korszerű kiadványok jelentékeny sikerrel szerepeltek a könyvfesztiválon – mondta, hozzátéve: a továbbiakban is jó néhány új kiadvány megjelentetését tervezik.
Mráv Zsolt régész, szakmuzeológus a Seuso-kincs történeti jelentőségéről beszélt. Kiemelte: a restaurálás alatt álló Seuso-tál az egész leletegyüttes kulcsdarabja, amelyiknek jelentős történeti jelentősége van, és az is ennek köszönhető, hogy a Nemzeti Múzeumban érzékelhető a leletegyüttes. Szólt arról, hogy a tál mit jelenthetett a tulajdonosa részére, és milyen üzenetek közvetítésében volt segítségére a lakomák alatt. Beszélt a tál szerepéről a Seuso-kincs magyarországi származásának felismerésében és az ennek igazolására irányuló kutatásokban.
Németh Norbert fém-, ötvösrestaurátor-művész hangoztatta: a tál restaurálása több éve zajló folyamat, nagy mérete okán egy időben több restaurátor dolgozik a feladaton, heterogén új technikákat, egyedileg kreált célszerszámokat, továbbfejlesztett eljárásokat alkalmaznak, új anyagokat vetnek be.
Szólt arról, hogy a tál sérülékeny anyaga és érzékeny díszítményei okán a nagyfokú precizitást igénylő beavatkozásokat specifikus mikroszkópok alatt végzik. Az aprólékos folyamatok bemutatását egy kivetítőn kísérhetik figyelemmel a érdeklődők. „Fantasztikus benyomás, nagy szakmai elismerés, hogy itt dolgozhatunk ezen a műtárgyon” – mondta, hozzátéve: a látványrestaurátor műhely elkészültével ebbe az élménybe, munkafolyamatba a érdeklődőket is be tudják vonni, testközelből élhetik át azt, hogy egy ilyen ezüsttálat milyen lehet restaurálni.
A múzeum új kiadványait Mészáros Balázs szerkesztőségi csoportvezető mutatta be. Kiemelte a Műtárgyvédelem című széria új kötetét, közölte, az 1974-ben indított széria többéves kényszerszünet után idén jelent meg újra. Például szólt a The Renaisssance Studiolo in Europe című angol-francia-olasz nyelvű tanulmánykötetről, emellettés az Archaeologia Hungarica, illetve a Folia Historica széria új darabjairól.
mti