Bemutatták a Tejútrendszer korábbi legrészletesebb térképét, amely csaknem kétmilliárd csillagról magába foglal információkat. Az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia szondájának harmadik katalógusában a csillagászok, köztük magyar tudósok is, csodálatos felfedezéseket mutatnak be a fura csillagrezgésektől, a csillagok „DNS-én” és a legfiatalabb, még most születő csillagokon át egészen a Naprendszer kisbolygóiig – írta az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) az ESA közleménye alapján.
Mint felidézték, a 2013-ban felbocsátott Gaia űrszonda küldetésének célja, hogy a Tejútrendszer legpontosabb és legteljesebb többdimenziós térképet készítse el. Ez kínálja a csillagászok részére, hogy rekonstruálják galaxisunk szerkezetét, azonkívül fejlődését az elmúlt évmilliárdok alatt, ezenfelül, hogy jobban megértsék a csillagok életciklusát és helyünket a Világegyetemben.
Az űrszonda korábbi méréseivel a csillagok mozgását határozták meg a galaxisunkban a csillagászok. A Gaia harmadik, legmodernebb adatközlése (Data Release 3) a galaxis közel kétmilliárd csillagáról magába foglal új, továbbá az eddiginél pontosabb információkat.
A katalógusban olyan új adatok láthatóak, mint a kémiai összetétel, a csillagok hőmérséklete, színe, tömege, kora és radiális sebessége. Ezen információk nagy részét az újonnan közzétett spektroszkópiai adatok hozzájárulásával fedték fel. Ez egy olyan technika, amellyel a csillagok fényét egy szivárványhoz hasonlóan az alkotó színeire bontják.
Az adatok azonfelül speciális csillagok alcsoportjait is tartalmazzák, példaként azokat, amelyek fényessége időben változik: ezeket változócsillagoknak hívjuk.
A legmodernebb mérések váratlanul több ezer csillagrengést, a csillagok felszínén végbemenő apró mozgásokat tártak fel, amelyek megváltoztatják a csillagok alakját.
Ezelőtt a Gaia már talált olyan sugárirányú rezgéseket, amelyek alatt a csillagok periodikusan tágulnak és zsugorodnak, míg megtartják gömb alakjukat. A Gaia viszont most más rezgéseket is észlelt, amelyek inkább nagyméretű „csillagcunamikhoz” hasonlítanak. Ezek a nemradiális rezgések enyhén megváltoztatják a csillag alakját, így nehezebb őket észrevenni.
„A csillagrengések sok mindent elárulnak nekünk a csillagokról, különösen a belső működésükről. A Gaia aranybánya lesz a nagytömegű csillagok csillagszeizmológiája szempontjából” – idézi az ESA közleménye Conny Aerts-t, a belgiumi Leuveni Egyetem professzorát, a Gaia akadémiai kollaboráció tagját.
Az információ alapján az, hogy miből állnak a csillagok, sokat elárulhat születési helyükről és az azt követő útjukról, és ezáltal a Tejútrendszer történetéről is. Ezzel az adatközléssel a Gaia a galaxis legnagyobb kémiai térképét tárja elénk, a Napunk szomszédságától a minket körülvevő kisebb galaxisokig, összekapcsolva a csillagok háromdimenziós mozgásával.
A Gaia hozzájárulásával érzékelhető, hogy a Tejútendszerben egyes csillagok ősi, az Univerzum születésekor keletkezett anyagból állnak, ameddig mások, akárcsak a mi Napunk is, már a csillagok korábbi generációi által feldúsított anyagból álltak össze. A galaxisunk középpontjához és korongjához közelebbi csillagok gazdagabbak fémekben a távolabbi csillagoknál. A Gaia a kémiai összetételük alapján olyan csillagokat is azonosítani tudott, amelyek eredendően másik galaxisokból származnak.
Ezenfelül a korszerű kettőscsillag-katalógus több mint 800 ezer kettős csillagrendszer tömegét és fejlődését ismerteti részleteiben is, amíg a 156 ezer kis égitestet magába foglaló új kisbolygó-felmérés a Naprendszer eredetének felderítéséhez járul hozzá. A Gaia amellett 10 millió változócsillagról, a csillagok közti titokzatos makromolekulákról, azonfelül a saját kozmikus szomszédságunkon túli galaxisokról és kvazárokról is új információkat tárt fel.
A CSFK információja alapján a változócsillagok keresésében és azonosításában magyar tudósok is közreműködtek. A 3. adatközlésben a fiatal csillagok azonosítását Marton Gábor, a CSFK Csillagászati Intézetének munkatársa vezette.
A Gaia a fiatal csillagokat abban az állapotukban látja, amikor már bolygóképző korong van körülöttük, sőt, ebben a korongban már bolygócsírák is megjelentek. „Mitöbb, hogy ezek a rettentően fiatal bolygók kitakarhatják a szülőcsillaguk fényét, melyet a Gaia észre is vesz, másfajta módon is kölcsönhatnak, amelyek ugyancsak az űrtávcső részére észlelhető változásokat okoznak a rendszerek fényességében. Mivel a Gaia hosszú ideig, rendszeres időközönként ‘ránéz’ ezekre a fényforrásokra, ezáltal észbontóan alkalmas arra is, hogy akár ritka, de drasztikus eseményeket is észrevegyen” – fejtette ki a CSFK közleményében Marton Gábor.
A csillagász magyarázata alapján a fényességváltozások részletesebb elemzése felfedheti, hogy hogyan alakulnak ki a csillagok körül az eltérő távoli naprendszerek, hogyan fejlődnek a bolygópályák, kémiailag hogyan alakulnak át a csillagközi porszemcsék olyan összetett anyagokká, amelyek az üstökösöket, kisbolygókat és bolygókat alkotják.
mti