Az eddig ismert egyik „legnyúlánkabb” kozmikus alkotmány a nemrég felfedezett csillagközi aszteroida

Az eddig ismert egyik „legnyúlánkabb” kozmikus alkotmány a nemrég felfedezett csillagközi aszteroida

A tudomány által ismert egyik „legnyúlánkabb” kozmikus alkotmány az a nemrég felfedezett aszteroida, amely a csillagközi űrből a Naprendszerbe érkezett első ismert kisbolygó – derül ki egy új tanulmányból.

A felfedezett aszteroida sebessége és röppályája arról árulkodik, hogy egy másik csillag körüli bolygórendszerből érkezett. A csillagászok most minden erejükkel azon vannak, hogy minél többet megtudjanak az ‘Oumuamua névre keresztelt mindent elsöprő égitestről, mielőtt az tovatűnik – írja a BBC News.

A honolului Csillagászati Intézet munkatársaként dolgozó Karen Meechnek és kollégáinak a chilei Atacama-sivatagban funkcionáló Roppant módon Terjedelmes Teleszkóp (VLT) hozzájárulásával sikerült megállapítaniuk, hogy az aszteroida nagyjából 400 méteres, nagyon szélsebes tengely körüli forgást végez, és a fényessége drasztikusan változik.

A szakemberek éppen ezen változások alapján következtettek az égitest bizarr alakjára. A korábbi eredmények alapján az aszteroida legalább tízszer olyan hosszú, mint széles. Ilyen arányokkal mindazonáltal még egyetlen, a Naprendszeren belül megfigyelt aszteroida vagy üstökös tekintetében sem találkoztak a mesterek.

Az ‘Oumuamua külső jellegzetességei közt viszont akadnak olyanok is, amelyek az égitest távoli eredete ellenére is roppant módon ismerősek. „Azt is megállapítottuk, hogy vöröses színe van, hasonlóan a külső Naprendszer égitestjeihez” – mondta Meech. A mesterek arra jutottak, hogy az ‘Oumuamua egy sűrű, kőzetből és feltehetőleg fémekből álló égitest, amelyen nyoma sincs víznek vagy jégnek, és amit a kozmikus sugarak pirítottak vörösre „hosszú, hosszú idő alatt”.

A Nature című folyóiratban közölt tanulmány alapján, noha az ‘Oumuamua egy másik csillag körül formálódott, a szakemberek úgy vélik, hogy több száz millió évig bóklászhatott szabadon a Tejútrendszerben, mígnem összetalálkozott Naprendszerünkkel.

A tudósok alapján ha más csillagok körül hasonlóképpen formálódnak a bolygók, mint a Naprendszerben, akkor több ‘Oumuamua-méretű alkotmány is kilökődhet a folyamat esetén, amire az érkezett csillagközi vendég lehet az első bizonyíték.

Az ‘Oumuamua alakjával kapcsolatban Meechnek és csapatának több elmélete is van. Az ilyen fölöttébb megnyúlt égitestek néha érintkező kettőscsillagok, amelyek ellenben az aszteroida forgási sebessége folytán nem tudnának közösen maradni.

Az egyik elmélet alapján ha egy bolygórendszer formálódáskor olyan égitestek ütköztek egymással, amelyeknek olvadt belső magja volt, akkor némely mennyiségű anyag kilökődhetett, ezután megnyúlt formában fagyhatott meg. Egy másik lehetséges magyarázat, hogy a kilökődés alatt valamilyen folyamat – példának okáért egy szupernóva-robbanás – ment végbe nem messze és formálta ilyenné az aszteroida formáját.

A kozmikus betolakodót Rob Weryk, a Csillagászati Intézet munkatársa találta meg egy Mauin található csillagvizsgáló hozzájárulásával. Weryk és munkatársai észrevették, hogy az aszteroida jelentősen sebesen halad – elég szélsebesen ahhoz, hogy ellenálljon a Nap gravitációs erejének –, mindemellett egy eléggé excentrikus röppályán, amely kivezet a Naprendszerből.

Az ‘Oumuamua mondanivalója hawaii nyelven az, hogy „elsőként érkező távoli üzenet”. Az aszteroida jóval formálisabb neve az égitestek elnevezéséért felelős Internacionális Csillagászati Egyesület (IAU) által adott 1I/2017 U1. Az I az interstellar, azaz csillagközi jelzőre utal. Az ‘Oumuamua az első alkotmány, amely nevében az I betűt viseli.