Elkészült a rövidszőrű magyar vizsla genetikai fajtaprofilja. A Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Center Haszonállat-génmegőrzési Intézete (NBGK HGI), emellett a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Genetika és Biotechnológia Intézete és Állattenyésztési Tudományok Intézete (MATE-GBI/ÁTI) kutatásának hála lehetségessé vált az egyes egyedek genetikai fajtatisztaságának bizonyítása vagy kizárása.
A kutyatenyésztésben gyakran merül fel a kérdés, hogy egy törzskönyvvel nem büszkélkedhető egyed a fajtához tartozik-e vagy sem. A tenyésztők és a tenyésztőszervezetek eddig csak a küllemi bírálatra tudtak hagyatkozni ebben a döntésben. Még egy ténylegesen fajtatiszta kutya is kerülhet ilyen bírálati helyzetbe, ha elmulasztották a törzskönyvezését, vagy ha kóbor kutyaként nem lehet egyedileg azonosítani – figyelmeztet az NBGK HGI által a sajtó képviselőihez eljuttatott közlemény.
Mint a szakemberek rámutattak, az egyik legújabb genetikai eljárás, az SNP-chip technika támogatásával napjainkban már hozzávetőleg 240 ezer pontot lehet egyidejűleg jellemezni egy kutya DNS-éből. Ez az eljárás nagyfelbontású sajátos mintázatot ad az egyed kromoszómáiról. Ha az adott fajtából sok egyedet vizsgálnak meg, akkor a fajtára sajátos mintázatot is ki lehet mutatni, ennek hozzájárulásával mindazonáltal eldönthető, hogy melyik kutya tartozhat a fajtába és melyik nem. Ezt nevezik genetikai fajtaprofilnak.
Az NBGK HGI és a MATE-GBI/ÁTI genetikusai elsőként a rövidszőrű magyar vizsla fajta genetikai profilját valósították meg többéves kutatómunkával, amit a kormány génmegőrzési stratégiai programja támogatott. Az erről konstruált akadémiai közlemény a Genes akadémiai folyóirat legkorszerűbb számában jelent meg.
Mint a közlemény felhívja a figyelmet, az Agrárminisztérium már évekkel ezelőtt célfeladatként jelölte meg az NBGK-HGI részére a kilenc magyar kutyafajta (puli, pumi, mudi, kuvasz, komondor, rövid- és drótszőrű magyar vizsla, erdélyi kopó és magyar agár) genetikai vizsgálatát.
A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége, az egyes fajták tenyésztőszervezetei, illetve az egyéni tenyésztők gyűjtik az ehhez létfontosságú vérmintákat. A tudósok a genetikai vizsgálatokat a rövidszőrű magyar vizsla hetven mintájának elemzésével kezdték több, ezelőtt már leírt és két újonnan kidolgozott statisztikai technikával.
Bebizonyosodott, hogy e minták – a pedigréinformációkkal összhangban – genetikailag is ténylegesen homogén csoportot képeztek a többi vizsgált fajtához viszonyítva, és hozzájuk értelemszerűen a drótszőrű magyar vizsla egyedek mutatkoztak genetikailag a legközelebbinek. Közülük is egyetlen, a rövidszőrű csoporthoz genetikailag a legközelebb álló drótszőrű egyedet választottak ki a tudósok a fajtaprofil 0-1 tartományának a maximumaként, a nulla pontot ugyanakkor a rövidszőrű magyar vizslák legjellemzőbb értéke/egyede adta.
A fajtabesorolás úgy történik, hogy a már bizonyítottan rövidszőrű magyar vizsla egyedekből álló referenciapopulációhoz viszonyítanak minden, a fajtába újonnan besorolandó állatot. Az SNP adatok analízise egy 0 és 1 közti számot idéz elő, amely a rövidszőrű magyar vizslához való genetikai hasonlóságot tükrözi.
A tenyésztők és a genetikusok fogják ezt követően többszörös tesztelések után kialakítani ebben a tartományban azt a küszöbértéket (példának okáért 0,8), amely alatt a besorolandó egyed genetikailag is rövidszőrű magyar vizslának minősíthető vagy kizárható a fajtából.
Mivel a kifejlesztett módszerek univerzálisnak tekinthetők, így a szakemberek tesztelni fogják ezeket nemcsak a újabb nyolc magyar kutyafajta, hanem másfajta állatfajok egyes fajtáinak tekintetében is – zárul a közlemény.
mti