Az amerikai űrkutatási hivatal Perseverance marsjárója által a vörös bolygón hozott létre felvételek első akadémiai elemzése megerősítette, hogy a Jezero-kráter – amely ma száraz és szél által lekoptatott mélyedés – egykoron egy nyugodt tó volt, amit egy kicsiny folyó táplált csaknem 3,7 milliárd évvel ezelőtt.
A felvételeken arra is bizonyítékot találtak a szakemberek, hogy a tómedernek villámárvizeket kellett kiállnia, amelyek olyan erőteljesek voltak, hogy több tíz kilométerre fekvő szikladarabokat sodort és rakott le a tómederbe, ahol ma is megtalálhatók.
A Science című akadémiai folyóiratban közzétett elemzés a kráter nyugati oldalán elterülő felszíni kőzetekről készült felvételeken alapul. Korábbi műholdfelvételekből már kiderült, hogy ezek a legyezőszerűen páratlan lerakódások a Földön található folyók deltájára hasonlítanak.
A Perseverance új felvételei, amelyeket a kráterben alkotott, megerősítették, hogy tényleg egy folyódeltáról van szó. Az üledékrétegek elemzése alapján úgy tűnik, hogy a folyódelta táplált egy tavat, amely egész létezése alatt nyugodt volt, mígnem a klímában bekövetkezett drámai változás epizódszerű áradásokat idézett elő a tó életének vége felé.
„Ha megnézzük ezeket a felvételeket, tulajdonképpen egy lakatlan tájat látunk. Ez a legelhagyatottabb hely, amit valaha felkereshetünk. Sehol egy csepp víz, és csakhogy, bizonyítékot találtunk arra, hogy múltja roppant módon más volt. Valami igencsak mélyreható ment végbe a bolygó történetében” – mondta Benjamin Weiss professzor, az Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) földtudományi karának bolygótudományi professzora, a felvételeket elemző NASA-csoport tagja.
A szakemberek remélik, hogy a kráter feltárásának folytatásakor a Perseverance újabb támpontokat ad számukra a bolygó klímájának fejlődéséről, és remélik azt is, hogy az üledékekben fellelhetik az ősi vízi élet nyomait. A Perseverance olyan helyeket fog keresni, ahol üledékmintákat gyűjthet és tárolhat be, amelyeket ezt követően a Földre hoznak.
„Lehetőségünk van arra, hogy kövületek után kutassunk. Időbe telik, amíg megszerezzük ezeket a kőzeteket, amelyektől reméljük, hogy megmutatják az élet nyomait” – mondta Tanja Bosak, az MIT adjunktusa.
A Perseverance marsjáró február 18-án landolt a Jezero-kráterben, alig több mint 1,8 kilométerre a nyugati részén talált legyezőszerű felszíni lerakódásoktól. Három hónapig nem mozdult landolási helyéről, mert a NASA mérnökei távolról ellenőrizték műszereit. Ezalatt is készítettek Mastcam-Z és RMI (SuperCam Remote Micro-Imager) kamerái felvételeket környezetéről, köztük a Kodiak nevű szikláról.
„Nélküle, hogy eltávolodott volna bárhova, a rover képes volt megoldani az egyik óriási ismeretlent, azt, hogy a kráter egykoron tó volt. Ez megoldatlan kérdés maradt volna, ha nem itt landolunk és nem erősítjük meg, hogy tényleg tó volt” – tette hozzá Weiss.
A Mars-misszió célja az ősi élet jeleinek, példának okáért megkövesedett mikrobák nyomainak kutatása a kőzetben, a vörös bolygó földrajzának alaposabb megismerése céljából.
mti