Csaknem kilencszáz millió forintos kormányzati támogatással újult meg a békéscsabai evangélikus nagytemplom, mitöbb a külvárosi, jaminai templom és evangélikus ifjúsági centrum is épült a településben.
A nagytemplomot szentelte újra Kondor Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke, az ünnepségen beszédet mondott Semjén Zsolt.
Az egyházügyekért felelős miniszterelnök-helyettes az avatás után sajtótájékoztatóján közölte: az ház Közép- és Kelet-Európa legnagyobb evangélikus temploma.
Kiemelte: Békéscsaba az evangélikusok és a szlovákság emblematikus helyének tekinthető, tudniillik a török korban elnéptelenedett vidékre háromszáz éve telepedtek le evangélikus vallású szlovákok. Semjén Zsolt nyomatékosította: a történelmi nemzetiségek ugyanolyan integráns részei a magyar nemzetnek, mint az elszakított területeken élő magyarok, így állam- és nemzetalkotónak tekintik őket.
A politikus kijelentette még: a békéscsabai szlovák gyökerű evangélikus gyülekezet olyan sajátos értékeket hordoz, ami része az egyetemes magyarságnak, része az egyetemes szlovákságnak, de habár csak olyan speciális örökség, melyet csak ők tudnak megőrizni és nekünk átadni.
Kutyej Pál igazgató-lelkész az érdeklődőknek közölte: a 3500 ülőhelyes templomot 550 millió forintból restaurálták. A homlokzati és belső felújítás mellett lecserélték az elektromos vezetékeket, megoldották az eddig a tetőről a falakra folyó víz elvezetését és restaurálták a templom szobrait.
Közölte: a tradíciókhoz híven evangélikus Békéscsabán ebben a pillanatban több mint tízezres evangélikus közösség él.
Felelevenítette: a török dúlás esetén elnéptelenedett vidékre 1718-ban költöztek a felvidékről szlovák evangélikusok, akik vallásszabadságot és földet kaptak. A templomban a mai napig hetente tartanak szlovák nyelvű evangélikus istentiszteletet. A közösség eredetét mutatja az is, hogy fantasztikus módon még állandóan az úgynevezett Tranoscius-féle énekeskönyvet használják, sokan konkrétan azokat a példányokat, amelyeket még őseik hoztak magukkal.
Ismertette: a betelepülők templomot építettek maguknak, de rövid időn belül olyan sokan lettek, hogy az többszöri bővítés után sem tudta kiszolgálni a közösség igényeit. Így megvásárolták a templomukkal szemközti telkeket és 1807-ben elkezdték építeni a nagytemplomot a kicsivel szemben. A templomot végül csak 1824-ben fejezték be, mert a napóleoni háború folytán elértéktelenedett pénzük nem volt elég, és újabb gyűjtést kellett szerveznie a közösségnek.
Az épületet attól kezdve többször is felújították, legutóbb az 1978-as földrengés után kellett helyreállítani, amikor megrepedt a kupolája.
A jaminai templomot ugyancsak kívül-belül felújították, ugyanakkor egy régi magtárból kétszintes centrumot alakítottak ki a gyülekezet ifjúsági csoportjainak – tette hozzá Kutyej Pál.
MTI Fotó: Rosta Tibor