Kiállítások és színházi előadások az évad kezdetén a Párizsi Magyar Intézetben

Kiállítások és színházi előadások az évad kezdetén a Párizsi Magyar Intézetben

Két tárlat megnyitójával és egy színházi előadással kezdetét vette az őszi évad a Párizsi Magyar Intézetben. A szovjet kényszertáborok kegyetlen világát szemlélteti Az idegen ég alatt című, eredeti dokumentumokból és magyar túlélők tárgyaiból összeállított expo, Négy szemlélet, egy prezentáció címmel mindazonáltal a visegrádi négyek egy-egy fotóművészének munkáiból nézhető meg szelekció.

Sztálin parancsára a Vörös Hadsereg katonai szervei 1944 novembere és 1945 áprilisa közt csaknem 250 ezer polgári, civil lakost gyűjtöttek össze az korábbi Magyarország területéről, és hurcoltak el évekig tartó kényszermunkára a Szovjetunióba. Többségüket hadifogolylétszám-kiegészítésként, ameddig csaknem 130 ezer embert a kollektív büntetést alkalmazva – megközelítően fele-fele arányban – kimondottan német vagy magyar származása folytán deportáltak. Az elhurcoltak nagyrészt fiatal lányok, asszonyok voltak. Több mint egyharmaduk nem élte túl a rossz életkörülményeket, az embertelen kényszermunkát, a „korszerű rabszolgaságot”.

A málenkij robot néven elhíresült, etnikai tisztogatásnak is tekinthető deportálásokat az 1990-es rendszerváltásig mély hallgatás övezte, s a francia közvélemény a mai napig is módfelett keveset tud a magyar történelem e sötét korszakáról.

Havasi János igazgató felkérésére a reprezentatív tárlatot a GULÁG-GUPVI emlékév forrásait felhasználva Walterné Müller Judit, a pécsi Janus Pannonius Múzeum igazgatóhelyettese állította össze. A kurátor a megnyitón kijelentette: személyesen is érintett a témában, miután nagymamája éveket töltött szovjet munkatáborokban a második világháború után.

Az Erdős Géza grafikai tervei alapján kivitelezett kiállítás valószerű történeti okmányok és helyszíni kutatások alapján a túlélők hagyatékából előkerült tárgy- és képanyagon keresztül szemlélteti a sztálini politikai és hadigépezet magyarországi ámokfutását. A vendégek négy elhurcolt fiatal nő élettörténetének és egyéni tárgyainak bemutatásával nyerhetnek betekintést a munkatáborok életébe.

A történelmi kiállítással párhuzamosan a visegrádi összefogás megalakulásának 25. évfordulója alkalmából a magyar, lengyel, szlovák és cseh intézetek együttes expon mutatják be a négy tagország egy-egy fotográfusának sajátos látásmódját.

Tomek Sikora élénk, költői fantáziával alkotott fotóin keresztül vezeti körbe a látogatót a lengyel vidékvilágon. Peter Zupnik különlegesen fantáziadús fotói Lőcse (Levoca) városáról és annak fából fejlesztett gótikus oltáráról készültek, Premysl Havlík sajátos misztikus, szürreális stílusában fotózta a prágai Szent Szív templomot. Pereszlényi Erika képei ugyanakkor Budapest mindennapjainak hangulatát tükrözik.

Dan Jurkovic, a párizsi Szlovák Intézet igazgatója megnyitó beszédében nyomatékosította: a visegrádi négyek kulturális intézetei a francia fővárosban is elsőrangúan együttműködnek.

Az együttes fotókiállítást még idén együttes komolyzenei és jazzkoncertek, ezenkívül a V4 jelentőségét méltató szimpózium és filmvetítéseket követik.

A nyitóest A női test mint harcmező című kamaradarab bemutatójával zárult az intézet zsúfolásig megtelt színháztermében. Matei Visniec Franciaországban élő román szerző művét Gerzsenyi Bea direktor már többször is színre vitte az avignoni rendezvényen, és most külön erre az alkalomra hívta össze újból kis társulatát.

A darab egy, a boszniai háború során megerőszakolt fiatal lány és egy amerikai pszichológusnő elképzelt párbeszédére épül, Cécile Durand és Dimitra Kontou érzékletes előadásában.

A kiállítások október 13-áig tekinthetők meg a Párizsi Magyar Intézetben.

mti