Újabb rákellenes, természetes védelmi rendszert ismertek fel az MTA-ELTE Lendület Evolúciós Genomika Kutatócsoport munkatársai – olvasható az ELTE Természettudományi Karának közleményében.
Mint írják, az MTA-ELTE Lendület Evolúciós Genomika Kutatócsoport munkatársai, Grajzel Dániel biofizikus doktorandusz és Szöllősi Gergely csoportvezető, illetve Derényi Imre, az ELTE TTK Biológiai Fizika Tanszék vezetője legfrissebb kutatásukban rákos daganatok kialakulását gátló, új szöveti mechanizmus leírásával tettek alapvető elméleti előrelépést. Eredményeik – amelyeket a Föld második leghivatkozottabb akadémiai lapjában, a PNAS folyóiratban publikáltak a napokban – segítenek annak megértésében, hogyan védekeznek a soksejtű szervezetek a daganatok ellen – olvasható a közleményben.
Mint írják, csaknem egymilliárd évvel ezelőtt az egysejtű élőlények mellett megjelentek az első soksejtűek. A modern élőlényeket felépítő, együttműködő és megújuló sejtek szövedéke minőségileg új szintet jelentett. Ára is volt a fejlődésnek, mivel a többsejtűek folyton osztódó sejtjeiben halmozottan jelentkeztek az örökítőanyag replikációs hibái, a káros mutációk mindazonáltal felhalmozódhattak.
Legveszélyeztetettebbek a szakadatlan megújuló szövetek kényszerűen sok osztódáson áteső sejtjei (a bőr és a bél hámsejtjei vagy a vér megújuló sejtjei), ugyanis náluk nagyobb az esély olyan, a többi egészséges sejttel szemben osztódási előnyt nyújtó mutációk kialakulására, amelyek a sejt utódainak túlszaporodásához és rákos daganatok kialakulásához vezethetnek. A megújuló szövetek viszont évmilliók alatt kifejlesztettek több védekező mechanizmust is. Egy-két éve már sikerült felismerni és leírni ezekből kettőt, amelyekkel a töretlenül megújuló szövetek a sejtek osztódásából származó mutációs terhelést mérsékelni tudják, sőt, az osztódási előnyt nyújtó, káros mutációk “kiseprésére” is képesek.
Most a szövetek védekező rendszerének újabb védvonalára derítettek fényt a magyar tudósok. A szövetek hierarchikus szintjeit vizsgálva arra a felismerésre jutottak, hogy ha a szöveti hierarchia (azonos érettségű, de még nem működőképes sejtek) némely szintjén kellően kevés sejt fedezhető fel, akkor hiába jutnak egyes mutáns sejtek osztódási előnyhöz, még azelőtt kisöprődnek a rendszerből, hogy a rák kialakulásához létfontosságú mutációk összegyűlhetnének. A modell alapján tudniillik osztódási előnyük nem ér el egy némely küszöbértéket, amely kevés sejt tekintetében magasabb. Több sejt tekintetében ugyanezen a hierarchikus szinten alacsonyabb lesz a küszöbérték, mindent összevetve nagyobb az esély a káros mutációk felhalmozódására, és daganat kialakulására.
MTI