Argentin koreográfus táncjátékát tárja a közönség elé a Szegedi Korunkbeli Balett

Argentin koreográfus táncjátékát tárja a közönség elé a Szegedi Korunkbeli Balett

Roberto Galvan koreográfus Astor Piazzola zenéjére készült Koncert tangóharmonikára című táncjátékát ismerteti a Szegedi Mai Balett február végén.

Juronics Tamás, a társulat művészeti vezetője a produkció nyilvános próbáján közölte, az argentin művész darabját február 28-án mutatják be a Vágy című előadás részeként. A három egyfelvonásos táncműből álló est a szegedi bemutatót követően a Budapest Táncfesztivál programján is megjelenik ezután.

Az esten Juronics Tamás Lorca fülledt, andalúz történetét feldolgozó, Bernarda Alba háza című felújított műve, mitöbb a szegedi együttessel rendszeresen dolgozó Enrico Morelli Coppélia-történetet feldolgozó koreográfiája is megjelenik ezután.

A Koncert tangóharmonikára című táncjátékot 1992-ben mutatták be első alkalommal Szegeden – idézte fel vissza a produkcióban még táncosként közreműködő Juronics Tamás. Hangoztatta, az együttes munka Roberto Galvannal meglehetősen erős hatással volt pályájukra, új utat határozott meg számukra, és a következő évben megvalósították a Szegedi Mai Balettet.

Robert Galvan nyomatékosította, az 1990-es évek eleje mindannyiuk részére roppantul releváns időszak volt, az ő pályáját is meghatározta ez a darab, amely első vendégkoreográfusi felkérése volt.

A koreográfus alapján fölöttébb kevés az olyan táncmű, amely kiállja az idők próbáját. A darab maga a tangó – ami jóval több mint egy tánc – esszenciáját jeleníti meg. Az 1990-es évek szegedi társulata ideális volt a mű színpadra állításához, néptáncos hátterüknek hála rögvest keresztül tudták venni, és vissza tudták adni a tangó lényegét – mondta.

Az argentin művész nyomatékosította, a tangó keletkezése elválaszthatatlan az 1930-as évek kikötői kultúrájától. A darab időtállósága is részben ebben és a mű felépítésében rejlik. Az első rész przentálja, mi történik a férfiak közt, akik egymás közt csiszolgatják technikájukat, hogy mire a nők elé kerülnek már csilloghassanak. A második jelenet a nézők elé tárja, ahogyan a nők várják a férfiakat, akiknek támaszul szolgálhatnak ezután. A záró szakaszban mindazonáltal egymásra találnak a párok.

Robert Galvan kíváncsi rá, hogy fogadja a publikum a darabot, tudniillik az 1990-es években a tangó a magyar nézők részére kevéssé ismert, egzotikus tánc volt, csaknem három évtized alatt viszont a tánckedvelők körében is népszerűvé vált.

mti